Ödön
2009.05.04. 10:58
Engem soha nem zavart Ödön. Nem bánt az senkit. Az utcán totyorog, mindent felszedeget a földről, és ha útban van, mikor arra jársz, odébb suhan. Ennek ellenére sokan utálják Ödönt. Nem értem miért. Ha meglátom a járdán hűsölni, lelassítok, és megpróbálom úgy kikerülni, hogy ne ijedjen meg tőlem, és ne kelljen felugrania. Azt mondják Ödön mocskos, mindenféle leprát terjeszt, és mindenhova odaszarik. Hát neki is kell valahova. Ödön örül minden falatnak; ha egy nénike szikkadt kenyeret dob neki, ráveti magát, és két pofára habzsol. Bár Ödön elég figyelmetlen, néha olyan gyorsan söpör el mellettem, hogy majd’ leviszi a fejem. De nem haragszom rá, szegény nem túl okos. Ödön néha betéved az udvarunkba inni; ha ilyenkor arra járok, felkapja a fejét. Szemezünk. Nem ismer fel. De tudja, hogy a magamfajtáktól félni kell. Délután óvatlan volt, és belerúgott egy kislány. Lehet, hogy én is rúgni akarok rajta egyet. Lassan közelítek az ajtó felé, a zár kattan… Ödön fölreppen a tűzfal tetejére. Nem bántalak te hülye! Bemegyek, had igyon.
Kép: metropol.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
