„ Ha tudnánk szenvedély nélkül élni,
talán békességet találnánk,
de akkor üresek lennénk.
Üres szobák. Lefüggönyözve, nyirkosan.
Szenvedély nélkül igazán holtak lennénk.”
/Angelus/ 

 
Ismered azt az érzést, amikor valami számodra nagyot viszel véghez, valamit, amiről már régóta álmodozol, és mikor végre átéled; a katarzis elmarad?
Kapsz helyette egy kellemes érzést, ami tart pár percig, aztán az is elmúlik. Átveszi helyét a csalódottság, a kiábrándultság, és depresszív állapot...  

...és akkor elkezded magad rohadt szarul érezni, magányosan üldögélsz az üres lefüggönyözött szobában, és csak bámulod a sötét ablakot. Aztán fogod magad, felkerekedsz, beülsz valahova a barátaiddal, hogy ne érezd magad annyira egyedül... de minél többen vesznek téged körül, te annál magányosabb vagy. Érzed, hogy a tested csak egy burok, s mint az a szoba, legbelül visszhangzik az ürességtől.
Mit csinálsz ilyenkor? Megpróbálsz valami érzést kicsikarni magadból, hogy bizonyítsd, van még odabent valaki. Eldobod elveidet, és még tiporsz is rajtuk egyet, hogy biztos a földdel tedd egyenlővé. Az ami régen íratlan törvényként funkcionált, most már csak halovány emlék, mint egy álomfoszlány, szinte nem is emlékszel már rá.
Mi az az érzés, ami örök és megkérdőjelezhetetlen?...
Rátalálsz valakire, akivel tudod, hogy fájdalmas lesz, valakire akivel pár percre elfeledkezhetsz magányodról. És amikor megtörténik, tényleg fájdalmas, de végre érzel valamit, valamit ami bizonyítja, hogy nem csak egy lélektelen halmaz vagy. És tudod, hogy ez másnap is fájni fog. És másnap hajnalban miközben hazafelé sétálsz, azon gondolkozol; Miért van az, hogy valami, ami régen egy bizonyos emberrel tökéletes volt, most mindenki mással tökéletlen. Mi van, ha ő volt az egyetlen egy személy, akivel összepasszoltatok? Vagy csak te váltál pár pillanat alatt ennyire elcseszetten tökéletlenné, aki senkivel nem kompatibilis?... és hazaérsz. Bevágódsz a kádba, és végre újra érzel; újra érzed a tegnapi fájdalmat. Lehunyt szemmel próbálod minden apró porcikáddal átélni. Sokáig engeded magadra a forró vízsugarat, mígnem szemed könnybe lábad; boldog vagy, mert titkon reméled, hogy egyszer a többi érzés is visszatér.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.