A homok asszonya
2009.05.11. 01:37
Van egy nő. Kedvel. Milyen egy félelmetesen unalmas szó; kellemes, langyos. Nem perzsel, nincs benne semmi illetlen. Én is kedvelem őt. Jobban mint szabadna, jobban mint ő engem. Nem, nem szeretkezünk. Még csak nem is baszunk. Csak beszélgetünk, kóstolgatjuk egymást. Bár néha úgy érzem, csak én ízlelgetem őt. Egyszer közel van, melenget; majd mikor már gyomrom legmélyén érzem, eltűnik. Olyan, mint a futóhomok; bármennyire próbálom a markomban tartani, bármennyire szorítom össze az ujjaimat, kifolyik az apró réseken. A szél felkapja, és eltűnik. Van hogy csak órákra, van hogy napokra. Aztán mikor már nem is számítok rá, újra velem van. Megül a ruhám gyűrődéseibe, bekúszik az ingnyakam alá, égeti a mellkasomat. De amikor újra el akarom kapni, ismét kicsúszik a kezeim közül.
Vannak nők. Kedvelnek. Jobban mint szabadna, jobban mint megérdemlem. Mert hiába tettetem, hogy közel engedem őket, örökké csak az a nő remeg a zsigereimben. Édesek, melegek, puhák… nem perzselnek, nem kúsznak be a bőröm alá. Nem kívánom, hogy beléjük fulladjak…
Kép: Carmen Gonzalez
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
