Csak ülök és sírok. Nem magam miatt. Valaki mást siratok. Valakit, akit jobban szeretek, mint eddig gondoltam. Feltétel nélkül, tisztán, minden önzés és hátsó szándék nélkül.
Mégsem hagytam el a szívemet. Ha elhagytam volna, most nem fájna ennyire, nem szorulna össze a torkom, és nem folynának könnyeim patakokban...
És megint eszembe jutott az a beszélgetés a Szigeten... akkor éjjel...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://shadowbox.blog.hu/api/trackback/id/tr181472327
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.